“De mégis hogyan, mit tegyek? Kezelhetetlen a gyermekem, már mindent kipróbáltam, egy módszer sem vált be.” – Folytathatnánk az ismerősen csengő és nagyon valós problémákat megfogalmazó kérdéseket, kétségbeesett mondatokat.


Vegyünk egy mély levegőt, s hosszan fújjuk ki. Szülőként ezt nagyon nehéz megtenni, hiszen hogyan is tudnánk nyugodtak maradni, amikor a gyermek a bevásárlóközpont közepén épp földhöz vágja magát, vagy lefekvés előtt a végtelenségig nyűglődik és nincs vége a „még egy játék”-nak, pedig már egy órája is alig bírta felrakni a kockát a torony tetejére, olyan fáradt volt.

Nevelőként ne adjunk teret az önvádaskodásnak, bűntudatnak egy-egy hiszti alkalmával, ez nem a nevelési képességekről szól, hanem a gyermek segélykiáltásáról.

Mit tehetünk kis mérgeskedőinkért?

Szemléljük kívülről a helyzetet, tartsunk érzelmi távolságot! Amennyire tőlünk telik, igyekezzünk higgadtnak maradni. Nem baj ha ötödszörre sem sikerül, minél többször bújunk a nyugodt nevelő szerepébe, annál inkább tudunk majd azonosulni vele! Kifejezhetjük hangosan, hogy épp mit élt át a gyermek, ezzel segítve érzelmei megértésében. Pl.: „Mérges vagy, mert bánt, hogy kikapcsoltam a TV-t. Tudom. Nem engedem, hogy megcsípj.”

Legyünk következetesek! Állítsunk fel konkrét szabályrendszert, amihez tartjuk magunkat. Ezzel segítjük a gyermek eligazodását, tisztában lesz saját helyzetével és a szülő elvárásával. Pl.: „Akkor megyünk játszani a játszótérre, ha elraktuk a benti játékokat!”

Felmerülhet bennünk, hogy azon hisztik, amelyek egyértelműen szándékosak és a nevelő próbára tevéséről szólnak, nem kívánják-e meg a magasabb hangvételt, büntetést, leckéztetést, hiszen sokszor tiszteletlenségként éljük meg. Fontos tudatosítani, hogy a gyermekek, mivel még csak tanulják az érzelmek kezelését, egyedül nehezen jönnek ki ezekből a szituációkból, és nekünk ilyenkor is támaszként kell jelen lennünk.

A kis hisztiknél beválhat az érintés varázslata. Ha a gyermek ellenkezik, kiabál, sikerülhet kizökkenteni, megváltoztatni viselkedését egy kedves, megértő öleléssel. A biztonságos légkör kialakításával a nagyobbaknál tanító jellegű beszélgetést indíthatunk, körüljárva, hogy mi volt az oka a gyermek cselekedetének, de felkínálhatunk választási lehetőséget is, vagy ha úgy látjuk a történtekről tereljük el a figyelmét.
Előfordulhat, hogy gyermekünk nem reagál az ölelésre, eltol magától. Ilyenkor biztosítsuk arról, hogy ha úgy érzi bármikor odajöhet hozzánk, megölelhet, vagy kérheti, hogy mi öleljük meg őt!

Ne feledjük, a család kincsei akár épp autonómiájukat szeretnék kialakítani határokat feszegetve (ezzel elősegítve fejlődésüket), akár figyelemfelhívás miatt hisztiznek, a hidegvérrel átitatott felnőttet igénylik! Ne legyenek elvárásaink a gyermekkel szemben, ha kipróbáljuk az egyes módszereket, próbáljuk figyelembe venni a gyermek személyiségét és ahhoz igazodva átérezni, kezelni a kirohanásokat! Sok türelmet kívánok!

 

Dobai Kinga, konduktor – Artis centrum

 

Forrás:
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés- Kisgyermekkortól kamaszkorig
Janet Lansbury: Nincs rossz gyerek- Kisgyermekek fegyelmezése megszégyenítés nélkül
Jane Nelsen, Ed. D.: Pozitív fegyelmezés- Gyakorlati kézikönyv, amely segítséget nyújt gyermekünk felelősségtudatának, problémamegoldó és együttműködési készségének kifejlesztéséhez

icon

Hol talál minket?

Pozsonyi út 3321, Marina Park

Irodaépület I , 1. emelet

945 01 Komárom, Szlovákia

icon

Hívjon bátran!

Komárom: +421 944 577 257

icon

Írjon nekünk!

info@artiscentrum.sk