Mikor javasolt a korai fejlesztés?

A korai fejlesztés fontossága

A korai fejlesztés és megelőzés célcsoportjába 0‒6 éves korú, megkésett vagy eltérő fejlődésű, sajátos nevelési igényű gyermekek tartoznak. Olyanok, akik elmaradást mutatnak a mozgás- és értelmi fejlődés, kommunikáció, beszéd-, szociális, érzelmi fejlődés, figyelem, magatartás és/vagy a látás, hallás területén.

 

Komplex koragyermekkori intervenció és megelőzés

Legfőbb feladata a gyermek fejlődésének elősegítése, a család kompetenciáinak erősítése, a gyermek és a család társadalmi inklúziójának támogatása. A korai fejlesztés és gondozás tevékenységei: komplex gyógypedagógiai fejlesztés, tanácsadás, a társas, kommunikációs és nyelvi készségek fejlesztése, mozgásfejlesztés és pszichológiai segítségnyújtás.

 

A gyermek megismerése során kirajzolódnak az erősségek és a gyengébb vagy hiányzó képességek. Az állapot leírásakor az akadályozott, kóros működések megállapítása mellett jelentős hangsúlyt kap a gyermek erőforrásainak, ép funkcióinak felmérése. Ez az alapja és kiindulópontja a fejlesztésnek. A megismerés folyamata nemcsak magára a gyermekre vonatkozik, hanem az őt körülvevő környezetre is.

 

A korai fejlesztést segíti az is, hogy ma már sokkal jobb a klinikai diagnosztika, a szülők is jóval korábban kaphatnak képet arról, hogy mi történhetett, ennek megfelelően a habilitáció, rehabilitáció is sokkal hamarabb elkezdődhet. A korai életszakasz a legérzékenyebb időszak, de egyben a lehető legfogékonyabb is, melynek során minden nap számít: ebben a szakaszban lehet a legjobban elősegíteni a gyermek fejlődését. Ha a korai fejlesztéssel megelőzhető a másodlagos problémák kialakulása, akkor később sokkal kevesebb gyermeknek lesz szüksége speciális intézményre, szociális szolgáltatásokra.

 

Korai fejlesztés Szlovákiában

Hazánkban a korai fejlesztési lehetőségek korlátozott számban érhetők el, a szülők ilyen irányú tájékoztatása ritkán valósul meg, kevés a rendelkezésükre álló információ. Nincs kiépített védőnői hálózat, a gyermek korai fejlesztését főként egészségügyi keretek között lehet csak elképzelni, mindenféle gyógypedagógiai, nevelési-oktatási módszer nélkül. Ezzel szemben Magyarországon konduktorok, gyógypedagógusok és gyógytornászok vesznek részt benne. Nálunk magyar anyanyelvi közegben szinte alig van lehetőségük a szülőknek a fejlesztést igénybe venni.

 

Mikor javasolt a korai fejlesztés?

• eltérő (lelassult, megkésett, stagnáló) mozgásfejlődés,
• ok nélküli sírás,
• alvásproblémák,
• ingerlékenység,
• rugalmatlanság,
• az együttműködés hiánya esetén.
• nem tűri a zajokat,
• nem fogad el egyes ízeket, szagokat, anyagokat, bizonyos állagú ételeket,
• kerüli a hirtelen, gyors mozdulatokat, a bizonytalan helyzeteket,
• fél kipróbálni új dolgokat, 
• problémát okoz neki egy játék funkcionális használata.

 

Korai fejlesztés a mindennapokban

A családban történő korai fejlesztés a legeredményesebb; így a családot aktívan be kell vonni, s ebben a terapeutának nagy szerepe van. Otthoni környezetben is szükséges a kijelölt feladatok elvégzése. A fejlesztést le kell bontani napirendre, amelynek tartalmaznia kell a gyermek spontán szabadidő-tevékenységét. A szakember ellátja tanácsokkal a szülőket, segít, lehetőségeket kínál fel. Elsősorban azokat a területeket próbálja megcélozni, ahol a legnagyobb sikerélményt lehet elérni. Partneri kapcsolatot kell kialakítania a szülőkkel, meg kell erősítenie őket a mindennapokban, ezáltal sikerélményhez juttatni, mert a fejlesztés sikere tőlük is függ. A gyermekhez a szülőn keresztül vezet az út.

 

A fejlesztés nem funkciógyakorlás, hanem személyiségfejlesztő, játékos, tervezett program, ahol az alkalmazás is mindjárt megtörténik. Nem szabad a gyermeket túlterhelni, inkább a napi többszöri, rövidebb idejű fejlesztő foglalkozások ajánlottak. Lényeges, hogy a gyermek gyermek maradhasson, a pihenés, a játék, a szabadidő kihasználása a lehető legfontosabb. Hagyjuk érvényesülni az önállóságát, és amire képes, azt meg kell tőle követelni. Sokszor a túlzott óvó-védő magatartás gátolja a fejlődését (a sérült gyermek nem egyenlő a beteg gyermekkel).

 

A fejlesztés legyen egyénre szabott, tervszerűen felépített, tudatos, rendszeresen alkalmazott, miközben biztosítani kell az állandóságot és a folyamatosságot. A szülő számára is a lehető legközelebbi és legjobban elérhető, rövid távú célt jelöljük meg, amely biztosan elérhető.

A fejlesztési tervet az ő bevonásával kell elkészíteni, mert ismerni kell a családi körülményeket, azt, mennyit tud a gyermekkel foglalkozni, alapozni kell a lehetőségeire; ha túlzott elvárásai volnának, azokat reálissá kell tenni.

 

A fejlesztés központjában mindig az anya-gyermek kapcsolat áll!

 

A cikk szerzője: Barthalos Réka, konduktor, az Artis Centrum társalapítója

A cikk megjelent: a Carissimi 2018/3. számában

carissimi.sk